JELENLEG ISKOLÁNK RÉGI HONLAPJÁT BÖNGÉSZI!
JELENLEG ISKOLÁNK RÉGI HONLAPJÁT BÖNGÉSZI!
A kerekasztal-beszélgetés előfeladataként minden osztály készített egy plakátot egy-egy hírességről, akik többször vesznek/vettek részt karitatív tevékenységben, vagy olyan karitatív szervezetről, amelyek önkéntesekkel dolgoznak.
Tizenöt pályamű érkezett be, közülük a 11.b által készített, Barabás Éváról szóló plakát kapta a látogatóktól a legtöbb szavazatot. A meghívott vendégeinknek nagyon tetszettek a művek, örömmel látták, hogy a saját szervezeteikről is készítettek plakátot a diákok. A pályaművek később is megtalálhatók lesznek az iskola területén.
A kerekasztal-beszélgetésen a következő szervezetek és képviselőik vettek részt:
A beszélgetés elején minden vendégünk elmondta, hogyan lett önkéntes, és mikor találkozott azzal a szervezettel, amelyben most is dolgozik. Elmesélték, hogyan szerettek bele ebbe az életformába, hiszen mindannyian bérből élnek, és a mai világban nagy szó, ha valaki ingyen vállal bizonyos feladatokat, munkákat.
Ma már a legtöbben ezeknél a szervezeteknél dolgoznak hivatásosan is, de még mindig vannak munkák, amiket karitatívan végeznek.
Vendégeink tanácsokkal látták el a jelenlévő fiatalokat az önkéntes munkával kapcsolatban. Megtudhattuk azt is, hogy ma milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik szeretnének segíteni. Ezzel kapcsolatban a Máltai Szeretetszolgálat, a JAM, a Szegedi - Csanádi Egyházmegyei Karitász és az Önkéntes Központ Szegedi Irodáját is megkereshetik a diákok.
Kitértünk arra is, hogy milyen nagy segítséget jelent a szervezeteknek az önkéntesek munkája, hiszen ha nincs, aki segít a háttérmunkákban, a szervezésekben, vagy akár a takarítási feladatokban, akkor az alapítványok dolgozói sem tudnának más munkafolyamatokra koncentrálni.
Volt, aki megjegyezte, hogy egy-egy alapítvány dolgozói nem tudnának dolgozni, és az alapítványok nem tudnának működni, ha nem lenne ilyen jó az önkénteseik munkája, hiszen a fennmaradáshoz szükséges anyagi forrásokat az önkéntesek gyűjtik össze a különböző rendezvényeken.
Fontos tudni, hogy nemcsak egészségügyi területről érkeztek vendégek, és nemcsak az egészségügyi területeket érintettük, hanem a szociális szféráról is kaphattunk képet, és a résztvevők megemlítették a kultúrával és környezetvédelemmel kapcsolatos lehetőségeket is.
A beszélgetés alatt hallhattunk vicces, vidám, megható és szomorú történeteket, amikkel nagyon sokat gazdagodhattunk, és úgy gondolom, hogy ezek voltak a beszélgetés legmeghatóbb pillanatai. Akik ott voltunk, nem felejtjük el, hogy mit jelent a "csillogó szem", a hajléktalan ajándéka, a "Csodaország zárt kapuja", vagy az, hogy miért is tartják magukat önzőknek az önkéntes segítők. Kicsit bepillanthattunk abba, milyen érzés lehet életet menteni, vagy sorsokat megváltoztatni egy kis segítséggel. Ezt már a résztvevő vendégek is érzik és értik, és remélem, hogy érezni fogják azok is, akik a beszélgetés hatására vállalnak majd valahol, valamikor önkéntes munkát.
Végtelenül hálás vagyok meghívott vendégeinknek, akik közül többen munkájukat félretéve, akár szabadnapját beáldozva, utazási költséget sem nézve Pestről illetve Makóról érkeztek azért, hogy beszélgessenek diákjainkkal.
Remélem, hogy mindenki, aki részt vett, feltöltődött, és kapott valami extra élményt, amiből tud táplálkozni. Én igen, ezét szeretnék ebből a programból a jövőben hagyományt teremteni.