Egyszer volt Budán kutyavásár

Interjú Bencsik-Kovács Zoltánnal A Dal döntője után

Mint arról már többször hírt adtunk, Bencsik-Kovács Zoltán tanár úr Honeybeast nevű együttesével A Dal című eurovíziós dalválasztó műsor versenyzője volt. A közönség szeretete a döntőig repítette a zenekart, de ott a zsűri már nem szavazta be őket a négy "legjobb" közé, így az sms-ekre ezúttal sajnos nem volt szükség. Riportereink, Micziz Petra és Mikó Anna tanárnő még felkérték a tanár urat egy utolsó beszélgetésre.

M. A.: Ha értékelned kellene ezt a döntőt, mit mondanál?

B. K. Z.: Azt mondanám, hogy gratulálok a győztesnek, Kállay Saunders András megérdemelten nyerte meg ezt a versenyt, és kiváló a dal. Minden remény megvan arra, hogy esetleg ezt külföldön is fogják értékelni. Az előadás profi, legalább neki nincs magyar akcentusa, hiszen az anyanyelve valójában nem magyar.
Igazából azt sajnálom, hogy a közönségszavazatokkal továbbjutott együttesek nem kaptak lehetőséget a négy között, egyetlen árva pontot nem kapott a Depresszió meg a Honeybeast. Ez talán kicsit fura, de ettől függetlenül Kállay Saunders András megérdemelten győzött.

M. A.: Van olyan köztetek, aki csalódott? Messzebb jutottatok, mint ahogy elképzeltétek.

B. K. Z.: Nem, nincs közöttünk olyan. Inkább a közönségünk csalódott. Mi azért tudtuk, hogy ez a realitás, tehát igazából, ahogy Czutor Zoltán barátom fogalmazta meg, egyszer volt Budán kutyavásár. Annyira a partvonal mellől, mögül nem nagyon lehet érvényesülni. Az, ami ByeAlexszel tavaly történt, hogy gyakorlatilag az ismeretlenségből hirtelen felkapta a hírnév, és óriási sikert ért el, egyszer történik meg egy életben vagy egy versenyben. Az idén nem is nagyon támogatták, hogy ez megtörténhessen. Azt gondolom, hogy amit előre lehetett sejteni, vagy egyáltalán remélni lehetett, azt elértük.

M. P.: Az első alkalommal a színpadon volt az egész zenekar, a döntőben viszont nem voltak fönt, de volt vokál. Miért történt a változtatás?

B. K. Z.: Ennek a dalnak van egy eredeti változata, amiben szerepel egy négyszólamú vokál, ami elég fontos és hangsúlyos szerepet tölt be a dalban. Mivel a verseny szabályai csak azt engedik meg, hogy hat ember legyen a színpadon, és ez egy hatfős zenekar, a vokál nem fért fel a színpadra. De többször hallottuk a közönségtől, a kommentekből és a zsűritől is, hogy hiányzik az a bizonyos vokál. Úgy gondoltuk, hogy a végén, mivel már kétszer megmutattuk a dalt a zenekarral együtt, tehát mind a hatan ott voltunk a színpadon, megpróbáljuk kielégíteni a zsűri, illetve a közönség bizonyos részének a vágyát. Így akartunk némi pluszt adni még a dalhoz. Egyébként a nyolc döntős közül négyen változtattak a döntőben. Tehát ott már érezték, hogy nagyobb a tét, mindenki valami olyannal akart előrukkolni, amit eddig nem látott a zsűri. Na, mi ezt pont meg tudtuk oldani, hogy A legnagyobb hős nem változatlanul hangzott el a döntőben, hanem bizony a vokállal együtt.
A zenekar teljes egységben döntötte el a középdöntő után, szinte ünneplés helyett, hogy ez így lesz. Mindenki, az egész zenekar jelen volt, végig ott voltak a lihegőben, ahogy mondják, vagy a művészmegőrzőben, ahogy a tévések nevezik. Mindenki magáénak érezte.

M. A.: Mi változik meg ezután? Milyen plusz lehetőségekhez juthattok A Dal révén?

B. K. Z.: Vannak már aprócska jelek, de azért eloszlatnám azt a tévhitet, hogy egy csapásra befutottunk. A rajongóink számát a közösségi oldalon megdupláztuk, egyébként is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptuk. Tudjuk, hogy elég nagy támogatottságunk volt a verseny alatt is, jóval nagyobb, mint vártuk. Úgy néz ki, ez a dal eljutott az emberekhez, nagyon sokan tudnak róla, és a következő hetekben, hónapokban fog eldőlni, hogy ez valójában a karrier szempontjából mit fog jelenteni. Ezt most még nem tudjuk felmérni. Hogyha tényleg jönnek a koncertfelkérések, és - ahogy azt ígérték - nyitott kapukat döngetünk, ha új dallal jelenünk meg egy rádiónál, akkor azt mondom, hogy volt értelme. A versenyben sikert értünk el, ez kétségtelen, hiszen kétszer a közönség juttatott tovább, de hogy ez mennyire fordítható majd át koncertekbe, rádiólejátszásokba, azt most még nem lehet tudni.