Az élet rendje a változás - Interjú Molnár Tamással

Iskolánkban TRX-bemutatót tartott az A-Híd Szeged VE. Rau Zoltán vezetésével. A Magyar Kupa-győztes csapat válogatott játékosai: Dr. Molnár Tamás, Szivós Márton, Baksa László, Decker Ádám és Török Béla vettek részt az eseményen. Ebből a kivételes alkalomból Dr. Molnár Tamással, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval beszélgettünk.

"Én borzasztóan tisztelem őket. Az ilyen színvonalú sportolás iszonyú nagy energia-befektetést igényel. Amit mi látunk belőle, hogy milyen klasszul nyerik a meccseket, az kevés. Ami van mögötte, azt nem látjuk: hogy ez milyen lelki-testi terhelés, lemondás, áldozat."

Veszelinov Ágnes

Cs. B.: Mióta foglalkozik vízilabdával?

Nyolcéves voltam, amikor elkezdtem úszni. Lehet, hogy Gyula bácsihoz jártam először, olyan harminc évvel ezelőtt, de az úszás nekem túl monoton volt, és ezért váltottam a vízilabdára, amikor lehetett. (Ádándi Kiss Gyula szerint "valami párhetes iskolai úszásról volt szó" – a szerk.)

Cs. B.: Érdekli más sportág, vagy "csak" a vízilabda?

Nagyon sok minden érdekel. Általános iskolában, középiskolában nagyon sokat fociztunk, kézilabdáztunk, kosaraztunk, nagyon szerettem a labdasportokat. Szoktam mellette teniszezni, érdekel a búvárkodás is.

Cs. B.: Hány érmet gyűjtött össze eddig összesen?

Hát, ezt sajnos nem tudom megmondani. Szerencsére annyira sok.

M. A.: Milyen élmény volt, hogy az utolsó olimpián már nem volt a csapatban, és szegedi játékosként figyelte az eseményeket?

Nem ért meglepetésként, mivel erre készültem. Furcsa volt először, de hát ez az élet rendje, hogy nem lehet mindenhol ott az ember.

M. A.: Mennyire más az élete, amióta nincs benne a válogatottban, és Szegeden játszik?

Az, hogy Szegeden játszom, sokkal egyszerűbb az én szempontomból, mert az egész családom szegedi. Az, hogy nem vagyok a válogatottban, nagyon sok szabadidőt eredményez. Ennyi nem volt az 1996-tól 2008-ig terjedő időszakban, mert teljes embert igényel egész nyáron a válogatottal készülni a világversenyre, utána vissza a klubba. Nem könnyű, nem is lehet sokáig fizikálisan bírni.

M. A.: Az idén egy korszak egyértelműen véget ért, hiszen minden véget ér egyszer. Hogy látja az utánpótlást? Lesz még itt reményteljes olimpia?

Minden sorozatnak vége szakad egyszer. Kemény Dénes nem hosszabbította meg a szerződését, új edző lesz, egy fiatal csapat már körvonalazódik. A következő évek fogják megmutatni, hogy ők milyen eredményre képesek. Én azt hiszem, hogy a magyar utánpótlásban mindig ott a lehetőség, és ha nem is, mondjuk, négy év múlva, de belátható időn belül újra lesznek ilyen eredmények.

Cs. B.: Itt Szegeden milyen gyakran megy el, illetve jön egy-egy játékos, mennyire állandó a csapat?

Negyedik éve vagyok Szegeden. Az elmúlt három évben a csapatnak több mint a fele kicserélődött. Minden évben van egy-két ember, aki elmegy, egy-két ember, aki jön, de ahogy az előbb is mondtam, az élet rendje a változás.

Cs. B.: Mennyire fontos az összjáték, és mennyire az egyéni teljesítmény?

Jelenleg nagyon jó csapatunk van. Minden játékosnak megvan a saját pozíciója, védők, szélsők, centerek, kapusok dolgoznak össze. Mindenkinek a lehető legjobb egyéni teljesítményt kell nyújtania a saját pozíciójában, és ezt össze kell hangolni, hogy mint csapat is jól tudjunk játszani.

M. A.: Amikor bekerül egy nagyon fiatal játékos a nagyon rutinosak közé, ilyet láttunk többször a válogatottban, az egy speciális helyzet. Ilyenkor a tapasztaltabb egy játékostárs, vagy részben tanár is?

Én azt hiszem, hogy a mi válogatottunknak az volt a nagy előnye, hogy amikor fiatal játékos bekerült, akkor tudtuk, hogy nem véletlenül került oda. Amikor mi bekerültünk, az idősebb játékosok – a mostani edzőm, Vincze Balázs, vagy Benedek Tibi, akik már évek óta a válogatottban játszottak – rögtön partnerként kezeltek minket. A kettő feltételezi egymást: ha valaki ott van, ha közösen szeretnénk eredményeket elérni, akkor partnerként kezeljük, és tényleg próbáljuk neki átadni azt, amit tudunk, és ami az ő fejlődése érdekében szükséges.

Cs. B.: A szegedi csapattal milyen gyakran játszanak külföldön?

Nemzetközi kupában is játszunk, az idén együtt vagyunk egy román, egy német, egy szerb és egy török csapattal, ezekhez fogunk menni. Pontosabban a románoknál már voltunk, két hét múlva megyünk a törökökhöz. Szerencsére azt mondhatom, hogy egész jó csoportban vagyunk, ami azzal jár, hogy külföldön is kell játszani.

M. A.: Ez a TRX nevű edzésforma mennyire könnyítette, könnyíti meg a felkészülést?

Van a vízi rész, van a szárazföldi rész, és a szárazföldi részből ez az unalmas, súlyzós edzéseket teszi változatossá. Egyszerű dolognak tűnik, de ez egy nagyon komplex és nagyon komoly erőfejlesztés. Nem kell hozzá nagy terem, nem kell hozzá nagy beruházásokat végezni. Megveszi az ember, és ha megtanulta a gyakorlatokat, kimegy, felköti a fára, vagy a játszótéren egy rúdra, és végig tud csinálni úgy egy feladatsort, edzést, mintha a tornateremben fizetne 1000-1500 Ft-ot azért, hogy ott van. Talán a gyakorlatok szempontjából jó, hogyha a fal síkjától eláll egy kicsit, ezért tartja most a bordásfal tetején egy húzódzkodó.
A TRX-et az amerikai katonák fejlesztették ki, hogy amikor elmennek a háborúba, és oda nem tudják a tornatermet vinni, fölkötik az ágyú csövére ezt az eszközt, és csinálják az edzést.

Cs. B.: Mikor lesz a következő meccs itt Magyarországon, amit mi is megnézhetünk?

Pontosan nem tudom megmondani, minden héten van meccsünk. Ezen a héten Pesten játszunk a BVSC-ben. Jövő pénteken a Vasassal játszunk itt. Ha van kedvetek, nyugodtan jöhettek, Juhász György tanár úr naprakész információkkal rendelkezik.

Csongrádi Beáta
Mikó Anna