Iskolánk története

Jelenlegi iskolánk 2007-ben alakult meg két önálló szakközépiskola összevonásával. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskolát és a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskolát megszüntette, s jogutód intézményének a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium, Egészségügyi és Könnyűipari Szakképző Iskolát nevezte meg. Működési helyét Szegeden a Kodály tér 1. szám alatti épületben jelölte ki.


Kodály tér 1.

2009-ben Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése strukturális változtatást hajtott végre: a szakképző iskolákat nagyobb szervezeti egységekbe vonta össze, amelyeket főigazgatók vezettek. Iskolánk a Szegedi Szolgáltatási Középiskola és Szakiskola tagjaként a Vedres István, a Kiss Ferenc és a Fodor József szakközépiskolával együtt állt Deák Attila főigazgató úr irányítása alatt.

2013. január 1-jétől az iskola állami fenntartásba került, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Szegedi Tankerülete látja el a fenntartói - üzemeltetői feladatokat.

A 2013/14-es tanévet újabb szervezeti átalakítás után a Vedres István szakközépiskolával közös igazgatás alatt kezdtük meg. Az összevont intézmény elnevezése: Szegedi Vedres István Szolgáltatási Szakképző Iskola, intézményvezető: Deák Attila. A székhelyintézmény mellett iskolánk tagintézményként működik Szegedi Szolgáltatási Szakképző Iskola Kossuth Zsuzsanna Tagintézménye néven.

A Nemzetgazdasági Minisztérium 2015. július 1-től létrehozta a Szegedi Szakképzési Centrumot. Intézményünk ezen új működtetési rendszer keretein belül látja el feladatát, Szegedi Szakképzési Centrum Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskolája néven.

Az iskolánk neve 2019. augusztus 1-től Szegedi Tudományegyetem Kossuth Zsuzsanna Szakgimnázium és Szakközépiskola.

Az iskola igazgatói

  • 2007: Horváth Levente Attila
  • 2010: Szabóné Diós Edit
  • 2015: Horváth Levente Attila

A múltat a két jogelőd iskola története idézi fel.

A Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola története

Az első tanév iskolánkban 1948 őszén indult, 68 hallgatóval, az igazgató dr. Simoncsics Pálné volt. Az iskola neve ekkor Kossuth Zsuzsanna Állami Ápolóképző Intézet. A képzés kétéves volt, 17-18 éves kortól lehetett jelentkezni, legalább 8 osztályos, általános iskolai végzettséggel.


Kálvária sugárút 1. az első épület

1950-től önállóan működött a szegedi Teleki utcában a csecsemő- és gyermekápoló képzés Lázi Béláné igazgatása alatt. Ezt az iskolát 1959-ben a Kossuth Zsuzsanna ápolóképzőbe helyezték át, s Lázi Béláné igazgatóhelyettesként folytatta pedagógiai, szakmai munkáját.

Szintén 1948-ban kezdődött a szervezett oktatás a szülésznői illetve bábaképző szakon, a képzési idő itt is két év volt, s a képzés a Szülészeti- Nőgyógyászati Klinika igazgatójának közvetlen irányítása alatt állott, első igazgatója Dr. Batizfalvy János professzor volt. Az oktatás a klinika épületében folyt, a déli szárny III. emeletén kaptak helyet a bábanövendékek, továbbá a klinikán dolgozó néhány szülésznő és a továbbképzésre berendelt idősebb bábák.

A szülésznőképző 1949. április 1-től alakult át népi kollégiummá, valószínűleg NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) befolyására, s ez év július 1-től a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalják a felügyeletet. Ebben az időben választottak névadót, így az iskola neve: Martos Flóra Állami Szülésznőképző Iskola lett.1951-től igazgatója: Molnár Ilma, egészségügyi védőnő volt. 1954-ben a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola egyik tagozata lett, megőrizve nagyfokú önállóságát. 1973-ban azonban megszüntették a szülésznőképzésnek ezt a jól bevált formáját, helyette az egészségügyi szakközépiskolákban végzett tanulók számára lehetővé tették 10 hónapos szakosító képzés után a szülésznői oklevél megszerzését.

Iskolánk a nappali tagozatos oktatás mellett az egész Dél-alföldre kiterjedő felnőttoktatást, tanfolyami képzést, továbbképzést is folytatott, és jelenleg is folytat. 1954-ben 16 szakon indult meg az egészségügyi szaktanfolyamos oktatás, kezdetben a Teleki utcai épület tantermeiben. 1958-ban ismét megindult a munka melletti alapképzés általános ápolói és gyermekápolói szakon, kihelyezett osztályok is indultak Makón, Szentesen illetve Hódmezővásárhelyen.

Az iskola neve 1960-tól: Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola. 1975 őszén indult az iskolarendszerű, középfokú oktatás az egészségügyi szakiskolákban az Egészségügyi Minisztérium határozata alapján (27/1975. (Eü.K.18.) EüM. számú utasítás). A döntést többéves vita és előkészítés előzte meg, s végül az eddig felnőtt korú lányok két éves szakmai képzését a 14 éves, 8. osztályt elvégzett "gyerekek" 3 éves általános és szakmai oktatása - nevelése váltotta fel. Az egészségügyi szakiskola középfokú oktatási intézmény volt. Az itt végzettek képesítése az előzőeknél egy fokkal alacsonyabb, de szélesebb körű lett: betegápoló helyett általános ápolókat, általános asszisztenseket képeztek. Ezzel az átszervezéssel az egészségügyi szakoktatás szakiskolai formája - az egészségügyi szakközépiskolák után - szintén beilleszkedett a középfokú, iskolarendszerű szakképzésbe.

A Tömörkény Gimnáziumban 1965-ben alakult egészségügyi szakközépiskolai tagozat. A lányok az érettségi mellé eleinte csecsemő- és kisgyermekgondozói képesítést kaptak. Az 1970-es évektől az egészségügyi szakközépiskolai szakmai tanterveket módosították, és így általános ápolói asszisztensi képesítéssel fejezték be az itt tanulók tanulmányaikat. A "tömörkényes" lányok megfelelő gyakorlószobák hiányában - a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola szakmai tantermeit vették igénybe a délutáni órákban. Ez is indokolta a döntést, hogy a szakközépiskolát helyezzék át a "Kossuth Zsuzsába". A kollégisták az akkori Bebrits Lajos Vasútforgalmi Szakközépiskola területén lévő, volt főiskolai kollégiumi részben nyertek elhelyezést, és megkezdődött az épület átalakítása.

1980 őszére megújult az I-II. emelet, 6 új tanterem, 3 új demonstrációs terem, 2 szakmai öltöző, szertárak, felújított ebédlő, társalgó, frissen festett-mázolt épület várta a "szakközepeseket", mind a négy osztály egyszerre került át a két levelező egészségügyi szakközépiskolai osztállyal együtt.

Az iskola új neve 1980-tól: Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola lett. 1984 áprilisában az Egészségügyi Minisztérium iskolánkban rendezte meg az Országos Szakmai Egészségügyi Tanulmányi Verseny döntőjét.
1983-tól a budapesti Egészségügyi Főiskola Pedagógiai Intézete iskolánkat a szakoktatóképző szak gyakorlóiskolájának kérte fel.

1984-ben az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete országosan megalakította a szakmai alap- és továbbképzési régiókat. A szegedi Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola nyerte el a IV. számú, dél-alföldi régió centrumának feladat- és hatáskörét a SZOTE oktatási bázisával karöltve 1992-ig, a régiórendszer megszűnéséig.

1991-ben beiskoláztuk az utolsó szakiskolai osztályt, akik 1994-ben tettek képesítővizsgát. 1991-ben indítottuk a gimnáziumi képzést, egy általános tantervű osztállyal, így ismételten új nevünk lett: Kossuth Zsuzsanna Gimnázium, Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola.

1992-ben a JATE bázisiskolája lettünk, megjelentek a II-III. éves egyetemi hallgatók pedagógiai hospitálási gyakorlatra, az V. évesek pedig gyakorlótanításra.
1994. szeptemberétől megkezdődött egy osztályban a humán-egészségügyi szakmacsoportos képzés, ami azóta is népszerű oktatási formánk. A humán-egészségügyi szakmai orientáló tárgyak felkészítenek az egészségügyi pályára, de a tanultaknak, a kialakított készségeknek minden, emberekkel foglalkozó, humán pályát választó szakember hasznát veheti. 1994-ben hirdettük meg az V. évfolyamot az érettségizett szakközépiskolásoknak, hogy nappali tagozaton minősítő vizsgát tehessenek felnőtt szakápolói szakon. Ugyanebben az évben a Ságvári Gimnáziumból hozzánk települt át a levelező tagozat.
1996-ban indult az érettségire épülő nappali szakképzés csecsemő- és gyermekgondozó és ápoló, szülésznő szakokon.
1996-ban ismét új nevünk lett: Kossuth Zsuzsanna Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Szakképző Iskola.
1997-ben a kollégiumunkat a közgyűlés megszüntette, kollégistáink a város kollégiumaiban kaptak férőhelyet.
1997 októberében a közgyűlés határozatot hozott az iskola áthelyezéséről a Szabadkai út 7. sz. alá 1998. július 1-i hatállyal, mivel az épületet visszakapta a jezsuita rend.
Ebben a tanévben ünnepeltük az iskola fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepség egy hetes rendezvénysorozat volt, melyre meghívtuk az iskola régi oktatóit, tanulóit és jubileumi évkönyvet jelentettünk meg, emlékérmet adtunk ki. A megnyitón megjelent körünkben az egészségügyi miniszter úr is, aki munkája elismeréséül okleveleket nyújtott át dr. Dux Ernőnek, Pajtényi Ferencnének és Döme Dezsőnének.
Az 1998-99-es tanévet továbbra is a Kálvária sgt. 1. alatti épületben töltöttük, miután a közgyűlés visszavonta a határozatát, a jezsuita egyház pedig még egy év haladékot adott a költözködéshez.
1998 őszén ismét határozat született, amiben az iskola új székhelyének a Gutenberg u. 25. sz. alatti általános iskola épületét jelölték meg, tehát 1999 nyarán költözködtünk.


Gutenberg u. 25.

2004-ben ismét új nevünk lett: Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola.

Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése 2007. július 1-től két szakközépiskola - a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola és a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola és Szakiskola – jogutódjaként létrehozta a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium, Egészségügyi és Könnyűipari Szakképző Iskolát. Az iskola új épületbe költözött a Kodály tér 1. szám alá.


Kodály tér 1.

2009-ben Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése strukturális változtatást hajtott végre: a szakképző iskolákat nagyobb szervezeti egységekbe vonta össze, amelyeket főigazgatók vezettek. Iskolánk a Szegedi Szolgáltatási Középiskola és Szakiskola tagjaként a Vedres István, a Kiss Ferenc és a Fodor József szakközépiskolával együtt állt Deák Attila főigazgató úr irányítása alatt.
2013. január 1-jétől az iskola állami fenntartásba került, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Szegedi Tankerülete látja el a fenntartói - üzemeltetői feladatokat.
A 2013/14-es tanévet újabb szervezeti átalakítás után a Vedres István szakközépiskolával közös igazgatás alatt kezdtük meg. Az összevont intézmény elnevezése: Szegedi Vedres István Szolgáltatási Szakképző Iskola, intézményvezető: Deák Attila. A székhelyintézmény mellett iskolánk tagintézményként működik Szegedi Szolgáltatási Szakképző Iskola Kossuth Zsuzsanna Tagintézménye néven.

Az iskola igazgatói

  • 1948: dr. Simoncsics Pálné
  • 1952-54: Tébesz Antalné
  • 1954: dr. Gál Györgyné
  • 1957: dr. Ottovay Istvánné
  • 1959: dr. Lovász Tiborné
  • 1978: Pajtényi Ferencné
  • 1996: Tripolszky Imréné
  • 2002: Laukó Emőke
  • 2006: Horváth Levente Attila
  • 2010: Szabóné Diós Edit

A Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola története

Szegeden a textilipari szakképzés 1951-ben több helyszínen indult meg. Ebben az évben történt a Textilipari Technikum alapítása, majd 1952-ben megkezdődött az oktatás a József Attila sugárút 115. számú épületben. Az elkövetkező időszakban folyamatosan bővült, gyarapodott az iskola.


József Attila sugárút 115.

A képzés terén fontos változás volt az 1968. év szeptemberétől bevezetett szakközépiskolai rendszerű oktatás. Az 1970-es évek elején a rost- és pamutfonó, ill. szövőágazat mellett megjelent a hurkoló ágazat és 1974-ben megkezdődött a kötöde építése is. Amikor az iskola fennállásának 25 éves jubileumát ünnepelte, már a fonoda és a kötöde is üzemelt.
Az iparitanuló oktatást 1961-től jegyezték Szegeden a fonó szakmában, majd hamarosan a szövőképzés is megindult. A Pamutfonó- Szövőipari Tanulóiskola 1965-ben kezdte meg működését a Textilművek területén kialakított intézményben. Az 1970-es évek végén kötő tagozattal bővült a képzés, sok oktatás ekkor vált háromévessé.
1991-től megkezdődött a szakközépiskolai képzés is előbb francia női szabó, majd takács és kötöttáru-készítő szakmában. Az intézmény 1992-ben a Bakay Nándor Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola nevet vette fel.
A felnőttoktatásnak is hagyományai voltak mindkét intézményben, a Textilipari Technikumban szinte a kezdetektől, a szakmunkásképzőben pedig 1987-től létezett ez az oktatási forma.
Az 1994-es esztendő jelentős változást hozott a két iskola életében. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése Textilipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola néven, a Technikum épületében egy intézménnyé vonta össze a hasonló profilú iskolákat. Így létrejött Dél-Magyarország legnagyobb könnyűipari szakközépiskolája, mely 60 fős leánykollégiummal is rendelkezett a Rigó utcai épületben.
A gazdasági, társadalmi változások új utak, új lehetőségek keresésére ösztönözték az iskola vezetőit, így szinte évről évre új oktatási, képzési formákat indítottak. Fiatal szakmunkások nappali tagozaton két év alatt készültek fel az érettségi vizsgára, érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők pedig ruhaipari technikusi képzettséget szerezhettek két év alatt modellező, technológus és marketing ügyintéző szakirányon. Hasonló feltételek mellett kezdhették meg a fiatalok a tanulást a divatstílus-tervező szakon.
Az iskola tanulólétszáma meghaladta a 600 főt, a tanulók nappali és levelező tagozaton készültek a záróvizsgákra.
1996-ban vette fel az iskola Tisza Lajos nevét. A névadó élete, Szeged nagy árvíz utáni újjáépítésében játszott kiemelkedő tevékenysége példaként állt diák és pedagógus előtt egyaránt: kitartásra, a nehéz körülmények közötti helytállásra, jó értelemben vett patriotizmusra ösztönözte az iskola közösségét.
Az iskola pedagógiai hitvallásául Tisza Lajosnak, az 1879. évi árvíz után a város újjáépítőjének mondását választotta:

"Kitartás a siker titka."

Az iskola igazgatói

  • 1951: Dr. Jakab István
  • 1975: Vőneki Gyula
  • 1994: Dr. Koczor Lajos

Tisza Lajos (1832-1898)

Az iskola névadója a Bihar vármegye történetében fontos szerepet játszó Tisza családból származott. Apja, Tisza Lajos, a vármegye császári adminisztrátoraként vált országosan ismertté a reformkorban. Édesanyja, gróf Teleki Julianna, a könyvtáralapító, nagyműveltségű erdélyi Teleki - család sarja volt. A felnőtt korig eljutó négy gyermek - László, Kálmán, Lajos és Domokos - nevelőinek kiválasztása is az anyai gondoskodást dicséri. A gyermekek magántanulóként tanultak, majd a debreceni Református Kollégium diákjaiként vizsgáztak. A diákéveket megszakította a szabadságharc, amelyben Tisza Lajos - fiatal kora miatt - nem vett részt. Testvéreihez hasonlóan jogi tanulmányokat folytatott, később, a szabadságharc bukása után, elkísérte bátyjait külföldre. Berlinben filozófiát tanult. Szeretett utazni, a külföldön látott, tapasztalt újdonságokat később itthon igyekezett hasznosítani.
1861-ben a Határozati Párt képviselőjeként lépett politikai porondra. 1867-ben Bihar megye főispánja lett. 1871-73 között közmunka- és közlekedésügyi miniszterként tevékenykedett. Miután bátyja, Kálmán, miniszterelnök lett, visszavonult a politikai életből, hosszabb utazásokat tett.
1879-ben, a Tisza áradása elpusztította Szeged városát. A város épületeinek nagy része elpusztult, a több mint 5000 épületből alig 200 maradt meg. A katasztrófa a folyószabályozásnál elkövetett hibák és kormányzati mulasztások miatt következett be. A miniszterelnököt, Tisza Kálmánt, szegedi látogatása arról győzte meg, hogy a várost csak állami segítséggel lehet újjáépíteni. Az újjáépítést arra akarta felhasználni, hogy helyzetét megerősítse Szegeden (a városban nagy hagyománya volt a Kossuth-kultusznak és a függetlenségi gondolatnak). Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy a város újjáépítéséhez szükséges pénz felhasználásához a gyanúnak árnyéka sem férhet (Szeged tragédiája világszerte adakozásra ösztönözte az embereket.). Az 1879:20. törvénycikk alapján Szeged újjáépítésének irányítására királyi biztos kinevezését határozta el az országgyűlés. A királyi biztosnak igen széles jogköre volt. Hatáskörébe vonhatott olyan döntéseket, amelyek pl. a belügyminiszter vagy a közlekedési miniszter hatáskörébe tartoztak rendes körülmények között. Felülbírálhatta a városi önkormányzat határozatait, akár fel is függeszthette a városi tisztviselőket. A miniszterelnök döntése, hogy saját testvérét nevezi ki erre a fontos tisztségre óriási felháborodást keltett. Jóllehet közmunka - és közlekedési miniszterként Tisza Lajosnak voltak építésügyi, vízügyi tapasztalati, a kortársak úgy vélekedtek róla, hogy „... igazi gentleman, sportsman és nőhódító, duellált, lovagolt és részt vett a megyei rókavadászatokon, mint miniszterről nem beszéltek róla semmi jót és semmi rosszat...”
Tisza Lajos azonban megcáfolta a kételkedőket: mintha egész korábbi élete, tanulmányai, utazásai, minisztersége azt a célt szolgálták volna, hogy felkészüljön a nagy feladatra, Szeged újjáépítésére.
1879. június 11-én érkezett Szegedre: ekkor a várost még mindig víz borította, emiatt késett a kárfelmérés, meg kellett szervezni a segélyek kiosztását, ideiglenes szállásokat kellett építeni a hajléktalanná váltak számára. Őszre elkészültek az ideiglenes szállások, megszüntették a járványveszélyt, elkészültek a tervek a város újjáépítésére. A terv 100 000 lakosú várost álmodott az elpusztult helyébe, sugárutakat, körutakat, állandó vashidat, emeletes házakat, állandó színházat, gázvilágítást. A királyi biztosnak sikerült meggyőzni a parlamentet a Szegedről szóló törvénytervezet vitájában, hogy a várost a jövőnek kell újjáépíteni: az ország második, legnagyobb városa, kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik. Küllemében is legyen méltó szerepköréhez: legyen a Délvidék kulturális, adminisztratív és gazdasági központja. A várost még nagyobbá, jelentősebbé kell tenni, hogy gazdagodó polgárai vissza tudják fizetni az újjáépítéshez kapott államkölcsönt. Az országgyűlés elfogadta Szeged újjáépítéséről szóló törvényt, és megkezdődött a rekonstrukció. Elbontották a várat és a korábbi, barokk hangulatú mezőváros helyébe modern nagyváros épült.
1880-ban már a Szegeden létesítendő egyetem ügyében ment delegáció a királyhoz, az uralkodó Tisza Lajos közbenjárására fogadta őket. De Tisza Lajos javasolta azt is, hogy Csongrád megye székhelye Szeged legyen. Minden alkalmat megragadott, hogy olyan intézményeket telepítsenek a városba, amelyek növelik a város lakóinak számát: így került Szegedre egy utász zászlóalj, a folyammérnökség, a II. honvédkerület székhelye, a csendőrség kerületi parancsnoksága.
Az árvíz nemcsak az épületeket, hanem a növényzetet is elpusztította: Tisza Lajos felhívással fordult a magyarországi birtokosokhoz, hogy Szeged szépítéséhez facsemetéket adományozzanak. Maga járt jó példával elöl. Nagykovácsi birtokáról 5000 bokrot és majdnem ötezer fát és facsemetét ajándékozott Szegednek. A felhívás eredményes volt: városunk parkjai és a fasorok dicsérik ma is kezdeményezését.
A város újjáépítése 1883 végére fejeződött be. A király grófi címmel ismerte el Tisza Lajos érdemeit a város újjáépítésében. Jóllehet eltávozott Szegedről, a várossal kapcsolatban maradt, mint országgyűlési képviselő. Utoljára 1893-ban beszélt nyilvánosan Szegeden, de betegsége miatt - melyet (a családi hagyomány szerint) a szegedi újjáépítés során szerzett - többet nem látogathatott el Szegedre. Hosszas szenvedés után Budapesten hunyt el 1898. január 26-án. A geszti családi sírboltba temették el. 1997 márciusában iskolánk diákjai nem találták meg koporsóját a barbár módon feldúlt kriptában, így ma emlékét az újjáépített város őrzi csupán.

Szerző: Dr. Labádi Imréné
Az írást a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola 50. éves jubileumi évkönyvéből vettük át.