Az iskola névadója a Bihar vármegye történetében fontos szerepet játszó Tisza családból származott. Apja, Tisza Lajos, a vármegye császári adminisztrátoraként vált országosan ismertté a reformkorban. Édesanyja, gróf Teleki Julianna, a könyvtáralapító, nagyműveltségű erdélyi Teleki - család sarja volt. A felnőtt korig eljutó négy gyermek - László, Kálmán, Lajos és Domokos - nevelőinek kiválasztása is az anyai gondoskodást dicséri. A gyermekek magántanulóként tanultak, majd a debreceni Református Kollégium diákjaiként vizsgáztak. A diákéveket megszakította a szabadságharc, amelyben Tisza Lajos - fiatal kora miatt - nem vett részt. Testvéreihez hasonlóan jogi tanulmányokat folytatott, később, a szabadságharc bukása után, elkísérte bátyjait külföldre. Berlinben filozófiát tanult. Szeretett utazni, a külföldön látott, tapasztalt újdonságokat később itthon igyekezett hasznosítani.
1861-ben a Határozati Párt képviselőjeként lépett politikai porondra. 1867-ben Bihar megye főispánja lett. 1871-73 között közmunka- és közlekedésügyi miniszterként tevékenykedett. Miután bátyja, Kálmán, miniszterelnök lett, visszavonult a politikai életből, hosszabb utazásokat tett.
1879-ben, a Tisza áradása elpusztította Szeged városát. A város épületeinek nagy része elpusztult, a több mint 5000 épületből alig 200 maradt meg. A katasztrófa a folyószabályozásnál elkövetett hibák és kormányzati mulasztások miatt következett be. A miniszterelnököt, Tisza Kálmánt, szegedi látogatása arról győzte meg, hogy a várost csak állami segítséggel lehet újjáépíteni. Az újjáépítést arra akarta felhasználni, hogy helyzetét megerősítse Szegeden (a városban nagy hagyománya volt a Kossuth-kultusznak és a függetlenségi gondolatnak). Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy a város újjáépítéséhez szükséges pénz felhasználásához a gyanúnak árnyéka sem férhet (Szeged tragédiája világszerte adakozásra ösztönözte az embereket.). Az 1879:20. törvénycikk alapján Szeged újjáépítésének irányítására királyi biztos kinevezését határozta el az országgyűlés. A királyi biztosnak igen széles jogköre volt. Hatáskörébe vonhatott olyan döntéseket, amelyek pl. a belügyminiszter vagy a közlekedési miniszter hatáskörébe tartoztak rendes körülmények között. Felülbírálhatta a városi önkormányzat határozatait, akár fel is függeszthette a városi tisztviselőket. A miniszterelnök döntése, hogy saját testvérét nevezi ki erre a fontos tisztségre óriási felháborodást keltett. Jóllehet közmunka - és közlekedési miniszterként Tisza Lajosnak voltak építésügyi, vízügyi tapasztalati, a kortársak úgy vélekedtek róla, hogy „... igazi gentleman, sportsman és nőhódító, duellált, lovagolt és részt vett a megyei rókavadászatokon, mint miniszterről nem beszéltek róla semmi jót és semmi rosszat...”
Tisza Lajos azonban megcáfolta a kételkedőket: mintha egész korábbi élete, tanulmányai, utazásai, minisztersége azt a célt szolgálták volna, hogy felkészüljön a nagy feladatra, Szeged újjáépítésére.
1879. június 11-én érkezett Szegedre: ekkor a várost még mindig víz borította, emiatt késett a kárfelmérés, meg kellett szervezni a segélyek kiosztását, ideiglenes szállásokat kellett építeni a hajléktalanná váltak számára. Őszre elkészültek az ideiglenes szállások, megszüntették a járványveszélyt, elkészültek a tervek a város újjáépítésére. A terv 100 000 lakosú várost álmodott az elpusztult helyébe, sugárutakat, körutakat, állandó vashidat, emeletes házakat, állandó színházat, gázvilágítást. A királyi biztosnak sikerült meggyőzni a parlamentet a Szegedről szóló törvénytervezet vitájában, hogy a várost a jövőnek kell újjáépíteni: az ország második, legnagyobb városa, kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik. Küllemében is legyen méltó szerepköréhez: legyen a Délvidék kulturális, adminisztratív és gazdasági központja. A várost még nagyobbá, jelentősebbé kell tenni, hogy gazdagodó polgárai vissza tudják fizetni az újjáépítéshez kapott államkölcsönt. Az országgyűlés elfogadta Szeged újjáépítéséről szóló törvényt, és megkezdődött a rekonstrukció. Elbontották a várat és a korábbi, barokk hangulatú mezőváros helyébe modern nagyváros épült.
1880-ban már a Szegeden létesítendő egyetem ügyében ment delegáció a királyhoz, az uralkodó Tisza Lajos közbenjárására fogadta őket. De Tisza Lajos javasolta azt is, hogy Csongrád megye székhelye Szeged legyen. Minden alkalmat megragadott, hogy olyan intézményeket telepítsenek a városba, amelyek növelik a város lakóinak számát: így került Szegedre egy utász zászlóalj, a folyammérnökség, a II. honvédkerület székhelye, a csendőrség kerületi parancsnoksága.
Az árvíz nemcsak az épületeket, hanem a növényzetet is elpusztította: Tisza Lajos felhívással fordult a magyarországi birtokosokhoz, hogy Szeged szépítéséhez facsemetéket adományozzanak. Maga járt jó példával elöl. Nagykovácsi birtokáról 5000 bokrot és majdnem ötezer fát és facsemetét ajándékozott Szegednek. A felhívás eredményes volt: városunk parkjai és a fasorok dicsérik ma is kezdeményezését.
A város újjáépítése 1883 végére fejeződött be. A király grófi címmel ismerte el Tisza Lajos érdemeit a város újjáépítésében. Jóllehet eltávozott Szegedről, a várossal kapcsolatban maradt, mint országgyűlési képviselő. Utoljára 1893-ban beszélt nyilvánosan Szegeden, de betegsége miatt - melyet (a családi hagyomány szerint) a szegedi újjáépítés során szerzett - többet nem látogathatott el Szegedre. Hosszas szenvedés után Budapesten hunyt el 1898. január 26-án. A geszti családi sírboltba temették el. 1997 márciusában iskolánk diákjai nem találták meg koporsóját a barbár módon feldúlt kriptában, így ma emlékét az újjáépített város őrzi csupán.

Szerző: Dr. Labádi Imréné
Az írást a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola 50. éves jubileumi évkönyvéből vettük át.